A közvélemény-
és piackutatás gyakorlatában kulcsfontosságú
szerepe van a megfelelõ mintavételi eljárás
kiválasztásának. A kutatásnak erre az elemére
kifejezetten nagy gondot fordítunk, hiszen bármilyen jól
is tervezzük meg a kutatásunkat és bármilyen
precízen is hajtjuk végre az egyes lépéseit,
ha nem jó a minta, akkor nem tudjuk megmondani, hogy tulajdonképpen
kire vagy mire is vonatkoznak az egyébként nagyon jól
levezetett következtetéseink, frappánsan megfogalmazott
állításaink. Ennél még nagyobb hiba
az, ha rossz mintán elvégzett kutatás eredményeit
tévesen egy a mintától eltérõ célcsoportra
vonatkoztatjuk.
Kvantitatív
vizsgálatok esetén, ha csak tehetjük, nevet és
elérhetõséget (lakcím, telefonszám,
e-mail cím) tartalmazó címlistás mintát
használunk, amely mintáról tudjuk, hogy milyen paraméterekben
egyezik meg a teljes célcsoporttal (pl. nem, korcsoport, településtípus).
Egy-egy címet legalább háromszor, különbözõ
napon és különbözõ napszakban kell felkeresni,
mielõtt úgy döntenénk, hogy a kérdezett
nem elérhetõ. Amennyiben az adott címen bármilyen
oknál fogva meghiúsul a kérdezés, akkor ha
csak lehetséges, dedikált, elõzetesen egyértelmûen
a fõcímhez rendelt pótcímet használunk.
Bizonyos esetekben szóba jöhet még a véletlen
sétás vagy kvótás kérdezés, de
ezeknek hátrányairól minden esetben tájékoztatjuk
a megrendelõt, és csak ezek tudatában, és ezen
torzító tényezõket vállalva végzünk
ilyen kutatást. Az utcai kérdezést az esetek döntõ
többségében nem tartjuk alkalmas kutatási eszköznek.
A kérdezési
költségek csökkentése érdekében esetenként
nem arányos mintán készítjük el az adatfelvételt,
majd az adatbázisban a megfelelõ arányokat súlyozással
állítjuk helyre. A súlyozást az adatfelvétel,
és a vizsgált jelenség természetébõl
adódó esetleges torzító hatások ellensúlyozására
is használjuk.
Kvalitatív
kutatás esetén a mintavételt legalább olyan
gondosan elõ kell készíteni, mint egy nagymintás
kérdõíves vizsgálatnál. Ilyenkor azonban
egészen más szempontokat kell érvényesíteni,
hiszen a kvalitatív reprezentativitás nem a statisztikai
egyezõséget, hanem a jelenlét biztosítását
követeli meg. Ezekhez a vizsgálatokhoz szigorú szûrõkérdõív
alapján elõzetes szervezéssel választjuk ki
a résztvevõket. Az utcai toborzást egy-két
esettõl eltekintve ilyenkor sem tartjuk elfogadhatónak. Speciális
csoportok, interjúalanyok szervezéséhez saját,
illetve vásárolt jól karbantartott adatbázisokat
használunk.
A mintavételi
eljárás, a minta nagysága és a súlyozás
erõsen befolyásolja a következtetéseink érvényességét.
Ezeket a megbízhatósági küszöböket
az elemzéseinkben folyamatosan figyelembe vesszük, és
a kutatás, illetve a minta megtervezésénél
már ezeket szem elõtt tartva hozzuk meg a megfelelõ
döntéseket. |